Kelet és Nyugat

Paul Gauguin élete végén, 1897-ben Tahitin festett egyik képének ezt a címet adta: „Honnan jövünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?” A Kelet és Nyugat részei ehhez hasonló címeket kaptak: „Honnan jövünk”, „Kik vagyunk”, „Hová megyünk”. Ez a három kérdés az emberiség múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozik. Sokféle válasz született rájuk, de egyik sem bizonyult örökkévalónak. Ez a könyv is csupán egy kísérlet egy olyan kérdésre, amelyre nincs válasz.

Miért éppen Kelet és Nyugat? Ezekre a kérdésekre a keleti és a nyugati civilizáció összehasonlításában próbáltam választ keresni. Kelet és Nyugat egészen az újkorig, a 15. századig külön világban élt. Amíg nem volt kapcsolat a két civilizáció között, összehasonlításuknak semmi értelme nem volt. Aztán a 15. század végén Vasco da Gama felfedezte a közvetlen tengeri utat, és megindult a keleti és a nyugati civilizáció közötti érintkezés. Leibniz a 17. században nagy reményeket fűzött a keleti civilizációhoz. Úgy látta, hogy a két civilizáció kiegészíti egymást, és sokat tanulhatnak egymástól: a Nyugat a geometriában és a természettudományokban jár elöl, a Kelet pedig az erkölcsi etikában, valamint a politikai és társadalmi életben. A keleti és a nyugati civilizáció harmóniáját és kölcsönös kiegészülését képzelte el, és úgy gondolta, hogy ha a Nyugat tudományos racionalitása egyesül a Kelet erkölcsi bölcsességével, az egész emberiség nyer vele.

A teljes előszó →